Nagy érdeklődéssel vártuk már Simon András előadását, hiszen személyében egy kortárs magyar művészt ismerhettünk meg.
Az előadás a Budapest XI. kerület Összefogás Összefogás Újbudáért Egyesület helyiségében került megrendezésre, melyen a termet megtöltő nagyszámú nézők, érdeklődők mellett az Egyesület vezetője, Nagyné Antal Anikó, önk. képviselő Asszony is részt vett. Simon András, a kezdeti megilletődött hangulatot oldva, vidám, megtörtént eseményekről mesélt gyerekkorából, majd lassan komolyabbra váltva a szót a művésszé válás rögös, sokszor nehéz útját ismerhettük meg. Az egész előadás átitatódott azzal az erős istenhittel és szeretettel, ami oly jellemző munkásságára. Rajzait nézve, engem mindig csodálattal tölt el azok egyszerűsége, - „az egyszerűség nem cél, hanem eredmény” -, minden egyes vonal a lehető legjobb helyen van, egyértelműen, pontosan kifejezi alkotója gondolatát, a legletisztultabb formában. Szinte minden rajzán megfigyelhetjük a szeretet, - illetve annak szimbolikus jeleinek -, megjelenését. Az előadás alatt a művész gondolatainak, érzéseinek kifejeződését, nem csak rajzain, hanem írásain keresztül is megismerhettük. Több könyv megalkotásával fogalmazta meg , letisztult tömörséggel, példákkal és életképekkel az Istent kereső és szerető ember vívódásait, megérkezéseit, himnuszi magasságokban. Az előadás végén, - meglepetésként -, a művész úr előadásában még egy kis tilinkó megszólaltatását is meghallgathattuk.
E beszámolómat a művész úr „Szeretetközelben” c. könyvének egy írásával zárom, remélem, hogy többek számára kedvcsinálónak e munkásság, művészet megismeréséhez.
„ A szeretet egyértelmű
vagy igent mond,
vagy nemet,
de a kettőt egyszerre nem mondhatja,
mert akkor meghasonlik önmagával.
A feszültségeket félve kerülő,
mindenkinek megfelelni akaró
„nyájas” magatartás
nem szeretet, hanem
a csak maga érdekeit érvényesíteni akaró
ravasz ember minden problémát elkenő,gerinctelen alkalmazkodása
a közeli siker érdekében-
Az ilyen módon simulékony jellemű ember
előbb-utóbb
mindenki előtt elveszti a hitelét.
A szeretet
- éppen az egyértelműsége miatt -,
sokszor szenvedéssel jár,
hiszen akár határozott
Nem-et vagy Igen-t
mondunk valakire,
vagy valamire
vállalnunk kell, hogy visszautasítással
- vagy éppen teljes elfogadással -
fájdalmat okozhatunk embertársunknak,
vagy
rendetlen vágyaink
megzabolázásával
éppen saját magunknak.
Mégis,
aki ezt a szenvedést nem vállalja,
nem ismerheti ,meg az Isten mélységeit,
ahol a fájdalom
és az öröm
egy ízzé forrnak az áldozat tüzében.”
