Zarándoknapló
1.nap 2013.09.21
10 órakor már Esztergomban vagyok, szerencsés együttállása a dolgoknak, hogy a feleségemnek, ma kezdődik kezdődik a jógatáborozása Pilisszentléleken s így autónk elhozott a kezdőpontra. Kis keresgélés után megtaláltam a zarándokútlevél kiváltó helyet, közel a Bazilikához.
Nézelődtem a Városban tátott szájjal, közben a Zarándokút könyvemet elhagytam. Egy padra tehettem. Nem nagyon bánkódtam, biztos jó helyre, jó kezekbe kerül. A térképek még megvannak. A Bazilika előtt zenélő fiatalembernek adtam 100 Ft-ot, erre elfurulyázta az „Indulj el egy úton” c. dalt, hát elindultam.
Kicsit fárasztóbb mint vártam, Kőkapu után és Pilisszentlélek előtt letévedtem a zarándokút jeléről.
Szerencsére a turistatérkép segítségével sikerült visszatalálnom a helyes útra. Szállás a különleges energiájú Dobogókőn, mely energiára a későbbiekben szükségem is lesz.
A nehézségek és megoldások:
- a hátizsák nehéznek tűnik – megerősödni
- kidörzsölődések láb között – krém
- a zsák fém merevítése nyomja a hátam – kivenni a merevítőt
- nagyon izzadok – körülöttem mindenki állig felöltözve túrázik, nekem elég egy rövid nadrág meg egy póló- lassúbb tempó egyenlőre
- kis sarok fájás – el fog múlni
Jó hír: a szálláson van forró zuhany , elektromos radiátor (minden cuccom meg tudom szárítani), kényelmes ágy.
Holnap a tervezett indulás 8 óra körül, egy jóval nézelődősebb tempóban.
2.nap 09.22.
Dobogókőről fél 8-kor indultam, lassabb tempóban, mint tegnap, igyekeztem nem leizzadni. Pilisszentkereszten a Pálos kolostorromok, a Klastrom forrás és a Trézsi forrás hűs vize adott felüdülést.
Pilisszántó fölött ragyogó időben végigjártam a Csilagösvényt, megpihentem a Sziklakápolnánál.
Innentől kezdve már zarándokként tudtam folytatni az utam.
Fél 4 körül érkeztem Pilisszentivánra.
Tágas, jól felszerelt zarándokszállás várt a parókia épületében, még konyha is van. Meg egy diófa a kertben, ettem is pár szem diót.
Fáj a sarkam, de múlnak a problémák is lassan , Bp-en megpróbálom a szandált is hordani, a hátam hátul kidörzsölődött – ragtapasz a megoldás.
3.nap 09.23
Fél 8-kor indultam, reggeli vásárlás a közeli ABC-nél. Jó tempóban haladtam, a jelzések igen jól követhetők. Szeles, zömmel felhős az idő, néha süt csak ki a nap. Érezhető Bp. közelsége. Pestlőrincen a Pálos kolostor rom igen emlékezetes.
Pálosok imája: Adj erőt, hogy keressük az egyszerűséget és igénytelenséget és ne engedd, hogy a kényelem és anyagiasság elsekélyesítsen bennünket.
Ez zarándokként is jó útravaló.
Normafánál a szállást könnyen megtaláltam. Kényelmes, csendes nyugodt hely, pont amilyenre vágytam.
Zuhanyozás után kis séta a Normafa környékén. Megkapó a főváros panorámája, még egy halvány szivárvány is kirajzolódott a város fölött. A portás bácsi révén a zarándokkönyv „visszatért”.
(kaptam egyet ajándékba, ezúton is köszönöm)
4.nap 09.24
Korán keltem (6,20). Kellemesen világos van, a nap kezd előbújni. 7,00-kor már úton voltam, a mai az egyik leghosszabb szakasz, és zömmel aszfalton visz az út. Annak ellenére, hogy Budapest területén vagyunk, az út több zöldterületet, eldugott kis csodahelyet megtalál. Az Úton levők kápolnája, a Filozófusok kertje, Gellérthegyről a panoráma. A városban a jelzések jól követhetők, de figyelni kell, mert itt ott megkopott, vagy plakát takarja az útjelző nyilat.
Aztán hosszan baktattam a Duna parton, a kerékpárút mellett.
A Háros- öböl egy tájépítészeti remekmű. Hogyan került egy ilyen gyönyörű park erre a környékre? Aztán át az iparvidéken, a Duna fölött, kerékpárúton Szigetszentmiklósra, mely egy igen hosszú város. A szállása a település túlsó felén várt, egy vízparti, horgászszállás jellegű, hangulatos pihenőhely.
A város előtt találkoztam Rumi Imrével a zarándokkönyv egyik szerzőjével és az út egyik kitalálójával. Pár kedves szó után, a gyaloglás is könnyebben ment már. Most is és később az út során többször is éreztem egy gondoskodó figyelmet mely óvta lépteimet.
A helyi élelmiszer boltban feltöltöttem a készleteimet .
Este kirúgtam a hámból: körözött, kefir, tésztaleves, Paranyica sajt, uborka.
A talpam érzi a sok betonon járást, de mindezt feledteti, hogy túl vagyok az első 100 km-en. Innentől kezdve már hivatalosan is mint igazi zarándok lépegethetek sajgó talpaimon.
5.nap 09.25
Elhagytam az ipari vidéket, igazi alföldi tájon vezetett az út.
A Duna–Tisza főcsatorna mellett hosszú kilométereken át kutyagoltam, horgászok, kavicsbányák, traktorok mellett, a jelzésre is alig kellett figyelni; igaz, nem is volt túl sok; igaz, nem is igen lehetett volna mire felfesteni.
Gondolkodásra, elmélkedésre igen alkalmas vidék.
Szállás Dabason, egy magánház földszintjén.
6.nap 09.26.
A 6. szakasz Dabastól Ráckevéig. Ez ígérkezik az út (egyik) leghosszabb szakaszának, 38 km megtétele vár rám. Dabas határában az újonnan felavatott Zarándokszobor – Szent Jakab, az úton levők védőszentje – int jó reggelt. Hamarosan az Újszülöttek ligete mellett és egy csatorna partján baktatok. Magas aljnövényzeten, nádason keresztül vezet az alig kivehető ösvény, de a vízfolyás jól mutatja merre kell menni (a mai út egyébként végig egy-egy csatorna mellett halad) A térkép alapján jól lehet tájékozódni. Szürkemarha csordák, gémek, vadkacsák, egyéb madarak, szikes tavak jelentik a látnivalót. A vizem lassan kezd elfogyni, 10 km-rel Ráckeve előtt egy viharral kísért zápor jelent felüdülést és elázást. Nem ilyen formában vágytam a vízre, de a szomjúságom elmúlt. Ráckeve látképe a híd felől még szemerkélő esőben is hangulatos.
Szállás az Oázis panzióban.
Jól esik a forró zuhany. Szárítás – pakolás, telefonálás haza az esti program.
(A térkép elázott az esőben, telefon, fényképező üzemképes maradt szerencsére. Innentől kezdve mindent kis műanyag zacskókba pakolok.)
7.nap 09.27.
Ráckevén kis városnézés csomag nélkül. Vettem két pólót egy kínai boltban, mint később kiderült feleslegesen. Az otthonról hozott készlet is elegendőnek bizonyult hiszen ilyen nagy elázásom nem volt több, néha egy kis esőcsepegés azért előfordult.
Majd nekivágtam az útnak, a szokásos sarokfájás kis idő múlva múlik. A temetőn áthaladva végig nyaralók – horgászházak mellett haladtam. Az utolsó szakaszon nagy útépítés a gáton, de azért sikerült átvergődni a gépek között. Rövid stop a zsilipig.
A Tassi halászcsárdában zarándok menüt kértem, remek halászlé és túrós csúsza töltött belém új erőt.
Majd egy egyszerű kis – a hetvenes évek stílusát idéző – nyaralóban szállásoltak el.
Kis séta a Ráckevei Duna-ág és a Nagy Duna találkozásáig.
A mai napi táv bár rövid volt, de az egyhangúsága miatt nem tűnt annak.
Fogynak a zoknijaim, az elázottak nem száradnak. Remélem holnap tudok mosni.
8.nap 09.28.
A Nagy- Duna töltésén lágyan kanyargó íveken haladt az út, juhokat legeltetnek, így a fű is szépen gondozott, jól járható. Kellemesen melegíti a napsütés fárad tagjaimat. A levegő csípős, de gyalogláshoz épp jó. Dunavecsén kis pihenő, rövid séta a városban, aztán tovább a töltésen.
Apostag előtt kimentem a Duna-partra- ez tekinthető az út felének- kis meditálásra, merengésre.
A faluba befelé jövet rám ismertek, mint zarándokra, és vittek is a szállásra, a régi óvoda tágas épületébe. Három templom is van a faluban, sőt egy szépen helyreállított zsinagóga is (Európa Nostra díjas) amit a kedvemért kinyitottak.
Nagy zoknimosást csaptam, remélem holnapra megszáradnak.
A szállás ingyenes, kajára nem költöttem. Holnap kicsit hosszabb nap vár rám.
9.nap 09.29.
Reggel 8 körül indulok Apostagról, borús, hűvös időben a töltésen.
Dunaegyháza után a régi gyümölcsösön keresztül vezet az út. Belakmároztam szőlőből, szilvából, dióból. A solti pincesoron át érkeztem meg Soltra. Találkoztam két helyi emberrel, akik nagyon kedvesen üdvözöltek miután kiszúrták, hogy zarándokoskodom. A környék jelzéseit ők festették, megjegyzem igen jól.
Révbérpusztán kicsit tévelyegve álltam rá az útra. Gyönyörű ártéri erdők s a Duna partján haladtam a szemerkélő esőben.
5 óra körül értem a Hartai szállásra, ami a főút mellett áll. Színvonalas a panzió, kádban fürödtem, folytattam a tegnap mosott zoknik szárítását. A szemerkélő eső miatt nem tudtam a hátizsákon szárítást alkalmazni.
10.nap 09.30.
Ma borús és hűvös időben indultam, az eső szerencsére este kieste magát. Vissza a Duna-menti töltésre. Sok-sok dió az úton a zsebembe is raktam belőlük útravalónak. Dunapatajra érkezve rákezdett az eső, bicikliúton haladtam a Szelidi-tóig. Sok kis nyaraló, sehol egy lélek, vége a szezonnak.
Az eső elállt, az út egy kicsit sáros, de már messziről hívogat a kalocsai templom két tornya. Kalocsán a szállás egy kollégiumban ,hol jól esett a forró zuhany. Felidéződtek ifjúkorom boldog kollégiumi évei. Szép a város, holnap reggel megnézem és irány Fajsz. Mint mindenhol, itt is jól aludtam.
11.nap 10.01.
Ma rövid, pihentető szakasz. Végigmentem Kalocsa barokk belvárosán. Aztán szántóföldek, kis sárral, majd Bátya egy szép Nepomuki Szent János szoborral. A házak falán körbe-körbe lógott a paprika.
Aztán ismét gát, ártéri erdőkkel, finom szederrel. A fajszi révház a Duna mellett felújítás alatt, jövőre zarándokszállás lesz belőle.
A zarándok segítő értem biciklizett a gátra, majd együtt mentünk be a faluba a szálláshoz. Megnéztük a hatalmas, talán neogót templomot, és a szintén hasonló stílusban épült Városházát.
Egy lovardás házban birtoklok egy tágas szállást.
12.nap 10.02.
Ma utoljára a gátakon. A Szent László hídon átkelve Gemenc őszi színekben pompázó ártéri erdei mellett vitt az utam. A Sió-zsilipnek sem kell szégyenkeznie a Tasi zsilip mellett. A Sió is egész tekintélyes vízfolyásnak tűnik itt. Tettem egy kis kitérőt Bárányfoknál. A Pörbölyről, induló erdei vasút végállomása van itt – jó lenne egyszer végigvonatozni ezen a szakaszon.
Egy hangulatos tanösvény mutatja be a vízi világot – ezt is meg kéne még nézni. A Kolping iskola kertészetében kaptam szállást, ahol friss zöldségekkel vendégeltek meg és Frei István bemutatta a gazda(g)ságot szakértelemmel és büszkeséggel. Ezen a helyen hasznos szakmát, a kertészetet tanítják, bizony nem a legjobb képességű gyerekeknek, úgy néz ki sikerrel és irigylésre méltó lelkesültséggel.
13.nap 10.03.
Derült, ám hideg időben indultam neki jókor reggel. A jelzések jól vezetnek át Szekszárdon. A Főtéren a fények szépek, impozáns a felújított főtér, egy kicsit sok a szökőkútból. Szőlők mellett tova és hamarosan Grábóc. A gyönyörűen restaurált ortodox templom épületegyüttese egy gyöngyszem ebben a kicsiny eldugott faluban. Az egyik felszentelt nővér igen szívesen beszélt a kolostorról. Egy remekmű.
Innen Cikó és Ófalu sváb települések rendezett portái közt haladtam.
Ófalu is nagyon hangulatos, mintha egy csipetnyi Ausztria keveredne össze egy csipetnyi Erdéllyel. Az óvodában alszom, kicsit hűs van. Holnapra nem sikerült szállást szereznem Püspökszentlászlón, lehet, hogy nem hiába cipeltem a sátort?
14.nap 10.04.
Ófaluból szinte téli időben indultam, csupa dér volt minden. Aztán a nap ragyogóan sütött és melengetett. Mecseknádasdon vásároltam gyertyát és mécsest, hátha jó lesz a sátorban fűteni. Ófalutól egy kis pisztrángos mellett értem ki az erdőbe. Egy patakocska csörgedezett végig a völgyben, kisebb-nagyobb vízesések, zubogók szegélyezték az ösvényt. A ferde vízesés a legszebb. A ferdén álló mészkő rétegeken csordogál le a víz, így tényleg ferdén. Püspökszentlászló környékén eltévelyegtem. Egy közeli réten K-NY-i tájolással vertem sátrat, remélem reggel majd idesüt a nap.
15.nap 10.05.
Éjszaka meglehetősen hűvös volt a sátorban, fagypont közeli hőmérséklet lehetett. Apró részletekben aludtam azért, égettem a gyertyákat, hátha meleget csinálnak, de nem sokat segített. A nap is már csak 8 óra után sütött be a tisztás azon szegletébe, ahol a sátor állt. Elgémberedett ujjakkal összepakoltam, és irány a Mecsek. Végig csodálatos erdőben haladtam és egyszer csak ott volt előttem a hangulatos pannon város Pécs. Az idő is megenyhült, szépek a fények, Reni, életem párja is megjött. Holnap együtt tesszük meg az utolsó szakaszt – ez nagy segítség nekem.
Szállás Pécs leg-belvárosában a ciszterci kollégiumban. A szállás ára igazán baráti. Közös salátázás a sétálóutcán. A kis lábujjam belső feléről lejött a bőr, sajog a sarkam, de ez már igazán nem számít, nekivágunk.
16.nap 10.06.
Az utolsó szakasz, lassan elhagyjuk Pécs városát először egy patak mellett, majd egy horgásztó, a pécsi hőerőmű hűtőtava mentén, a természetnek visszaadott ipari tájon keresztül haladunk. Dimbek-dombok, mezők, a távolban a Tenkes hegy hatalmas mészkő tömbje, tetején az antenna tornyokkal. Mögötte már a végcél, a Máriagyűdi templom.
Hegyről lefelé haladva egy hangulatos kilátó és az ösvény mentén érdekes tájékoztató táblák a növényekről, állatokról.
Megérkezés, mécsesgyújtás a templom előtt, csak ülök és nézek ki a fejemből. Vége, autóval haza.
Az időjárásról
Mindig történik valami furcsa – az időjárás állandóan változik, ez a természete.
A szept. 20 okt. 6 közötti idő előreláthatólag ideálisnak ígérkezett.
Egy vihar elkapott az Alföldön, néha szemerkélt az eső, sáros úton csúszkáltam, deres füvön lépegettem, szelíd napsütésben, frissítő szélben haladtam, jó kedvvel oda se figyelve a viszontagságokra. Diót, galagonyát, szedret, szilvát, almát, szőlőt, körtét eszegettem a fákról, bokrokról, amik az utat szegélyezték.
A felszerelésről (hátizsák, hálózsák, cipő)
Persze fontos, de nem a legfontosabb. A hátizsákom kicsit kényelmetlen volt, a szükségesnél nehezebb. A merevítő acéllemez egy ponton bökte a hátam, aztán rájöttem a sajgó hátfájás okára és ez is megoldódott. A cipőm egy jól bejáratott terep futócipő, esőben beázott és vége felé már nyomta a kis lábujjamat, némi sarokfájás is volt, de azért jól szolgált, pár kilométer után bejáratódott. A hálózsákom egy viszonylag könnyű és kicsi darab a szállásokon végig jó szolgálatot tett, a sátorban már dideregtem benne, igaz egy szokásosnál hidegebb őszi napot fogtam ki. Dér és talaj menti fagy azért szeptember végén nem jellemző. Szandált jó, hogy vittem, papucsként is jól bevált.
Aztán hamar összecsiszolódtunk én meg a cuccaim és minden kellemetlenség elfelejtődött.
A szállásokról
Vittem magammal sátrat, hátha nem elérhetők, vagy túl messze vannak egymástól a pihenők. Ez egy alkalmat kivéve felesleges volt. Püspökszentlászlóra hétvégi napon érkeztem, így ott minden szállás foglalt volt, ha kicsit átalakítom a tervemet, ez is simán megoldható lett volna, de ha már cipelem legalább egyszer csak fel kéne állítanom a sátramat, gondoltam.
Minden szállás kényelmes, forró zuhannyal – ami nagyon jól esett- és tisztasággal. Mindenhol nagyon jót aludtam.
A turistaszállás, kollégium, panzió jellegű szállások váltakoztak a nagyon olcsó (ingyen) árkategóriától a 3500 Ft-ig.
Az összes szállásköltségem nem érte el a 40 ezer forintot.
Az eltévedésről: ez bizony előfordul. Mindjárt első nap Esztergom után elvétettem az utat. Pedig volt nálam részletes turistatérkép, amire átjelöltem az útvonalat, volt iránytűm és a honlapról letöltött térkép is nálam volt.
Minden kis eltévedésnek -utólag már látom – figyelmetlenség, a gondolataim elkalandozása volt az oka. A zarándoktérkép alapján jól követhető az útvonal, nekem jó szolgálatot tett az iránytű is, így nagyon rossz irányba sosem tudtam elmenni. A jelek jól vezetnek – néhol ugyan kopottak, de a templomtornyok, vízfolyások, csatornák, útkereszteződések, töltések mutatják a jó irányt.
A Bács megyei szakaszon már útjelző oszlopok, zarándokpihenők is épültek pályázati pénzből, a szállásokat is felújítják.
Az útról
Jól kitalált, jól megszervezett. Ami kényelmetlenség akad, könnyedén megoldható – így lehet a legfontosabbra figyelni és az út ritmusa elragad előbb-utóbb úgyis. Egyedül mentem, és nem is találkoztam más zarándokkal, ennek a zarándokútnak ez a hőskora, nyilván évről évre egyre többen indulnak majd el. A kellemes egyedül létben a tájra, magadra és az útra lehet figyelni. Semmi sem jelenthet akadályt, ha el akarod kezdeni – rajta.
