ÉVADNYITÓ ZARÁNDOKLAT 2024 ÁPRILIS 12-16
Ez ÉV áprilisában hatalmas megtiszteltetés ért, mégpedig az, hogy én lehettem az évadnyitó kerékpáros zarándoklat zászlós zarándoka! Még márciust írtunk, amikor is ünnepélyes keretek közt átvettem Gyurkó Katától a tavalyi év zászlós zarándokától a stafétát. Ezek után izgalmas várakozással teltek napjaim az indulás reggeléig, ami hamarosan el is érkezett!
Rumi Imre barátom vezetésével indult el az ötfős csapat Budapestről, ahonnan Drága barátom Makray Katica és Pokorni Zoltán indítottak útnak minket. Jómagam egy kölcsön kapott szuper elektromos kerékpárral vágtam neki a Budapest-Máriagyűd távnak! Már az első kilométerek megtétele közben kiderült, hogy a csapat tagjaival biztosított lesz a kiváló hangulat és nagyon jól fogjuk érezni magunkat a zarándoklat során. A kölcsön bicajról viszont az derült ki, hogy ami könnyíthetett volna a tekerésen, azaz a rásegítés az sajnos nem működött, így aztán amennyivel könnyebben ment volna a tekerés rásegítéssel annál nehezebb lett nélküle.
Sportos életvitelem átsegített az első 60 kilóméteren és a nehézség ellenére már az első nap komoly lelki és fizikai élménnyel gazdagított! A ráckevei templom káprázatos seccoi és a polgármester úr valamint az atya részletes történelmi valamint irodalmi tájékoztatója sok-sok érdekes tudnivalóval gazdagított bennünket. Az első nap végén segítőkész zarándok társaim elismerően nyilatkoztak a teljesítményemről egy nagy korsó hideg sör társaságában a szigetbecsei zarándokszállásra való megérkezésünkkor!
Szigetbecsei vendéglátónk Czár János Úr rögtön felajánlotta számomra, saját tökéletes kerékpárját az út folytatásához és ezzel a nemes cselekedetével igencsak megkönnyítette további napjaimat, mivel másnap egyből kiderült , hogy az enyém (azaz az ővé) a legjobb bringa a csapatban! Janit azonnal a szívembe zártam, ami később ki is derült, hogy nem méltatlanul! Egy komoly barátság kezdete lett ez a nem mindennapi gesztus!
A másnapi csodás rántottás reggeli után ismét ragyogó napsütésben indultuk útnak Dunavecse majd a Szelidi-tó irányába! A Csepel-sziget déli csücskén eltöltött pihenő után egy hangulatos vendéglőben elköltöttük első halászlé (1.) ebédünket, ami igencsak ízletes volt!
Petőfi szülőháza Dunavecsén óriási élmény volt számomra. Többek között kezemben tarthattam egy korsót, melyet nagy bizonysággal Sándor druszám is használt egykoron!
A Szelidi-tóhoz pontosan délután öt órakor érkeztünk, ahova Balázs a hangtechnikusom értem jöttaz autómmal az előre megbeszéltek szerint, mivel másnap délután egy korábban egyeztetett előadásra vártak Monokon. Így hát egy napra felfüggesztve zarándoklatomat, nagy ölelkezések közepette a másnap esti Bogyiszlóra való visszatérésem ígéretével búcsúztam újdonsült barátaimtól.
Hazafelé vezető utunkat először Szigetbecse felé vettük, ahol a lecserélt biciklit hagytuk. Czár Jani és barátai ismételt vendégszeretetét élvezve egy pár óra múlva beraktuk a bicajt a kocsiba és már el is indultunk hazafelé. Másnap Monok (200 km), nagy siker, Kossuth Lajos szülőháza, aztán nagy iramban elindultunk Bogyiszló felé (370 km!)
Hét óra körül meg is érkeztünk a Művelődési Házba ahol már javában folyt zarándoktársaim lélekemelő felolvasása illetve az időközben hozzánk csatlakozott zarándokok műsora. Miután átöltöztem belehallgathattam Atkári Lajos zenés élménybeszámolójába, majd ezt követően jómagam szórakoztattam a kb, 50 fős hallgatóságot! Állítólag nagy hatással voltam rájuk előadásommal, amit standing ovationnal jutalmaztak a végén!
Ezek után irány a zarándokszállás, ahol nagy étvággyal ültünk neki megérdemelt halászlénknak! (2.) Nagyszerű beszélgetések után, melyet néhányan – köztük Balázs barátom – az éjszakába nyúlóan folytattak nyugovóra tért mindenki a közös szálláson.
Reggel Balázs szikrázó napsütésben indult haza az autómmal és a benne lévő hangfelszereléssel. Mi pedig nyeregbe pattanva Báta felé vettük az irányt. Kis kitérővel begurultunk Szekszárdra, ahol szintén szívélyes vendéglátásban volt részünk a Művelődési Ház vezetősége által. Átvezettek a közeli zsinagógába ahol legnagyobb csodálkozásomra, drága barátom Kepenyes Pál szobrászművész kiállítását nézhettük végig! Ez óriási meglepetés volt számomra,mivel Pali még életében kitüntetett a barátságával, csodás ajándékokkal halmozott el engem és családomat. Egy alkalommal a keszthelyi kastélyban énekelhettem is a kiállítás megnyitóján, sőt még egyszer egy lovamra is felült csömöri otthonunk lovas pályáján! Szóval egy igazi meglepetés ajándék volt nekem ,hogy Pali is ily módon fentről csatlakozott a zarándoklatunkhoz! Amikor a tárlat megtekintése közben Pali egyik hatalmas alkotása anélkül, hogy bárki is a közelében lett volna, - a földre zuhant, egészen bizonyos voltam benne, hogy Pali ott van velünk!
Irány Báta! Végeláthatatlan töltés, gyönyörű de egyhangú táj, egyre erősödő szembeszél, erőt próbáló kilóméterek, főleg a rásegítés nélküli kerékpárokkal kerekezőknek! Az eltökéltség a hit és a lélek ereje megszázszorozott energiával hajtott előre!
Mint a sivatagban egy oázisba ,úgy érkeztünk meg Báta polgármester Asszonyának drága Rózsikának udvarházába. Mintha száz éve ismernénk egymást, olyan a fogadtatás, hűvös gyönyörűen felújított, berendezett szobák. Az uzsonna felfoghatatlan minőségű és mennyiségű „terülj-terülj asztalka”!
Este nyolckor vacsora! Hirdeti ki Rózsika! Kis pihenő, feltöltődés, ismerkedés, barátkozás majd ismét asztalhoz ültünk!
Gőzölgő halászlé (3.)! de a legfinomabb a sorban, majd a specialitás a tepsiben sült ropogós tetejű de tocsogós, tejfeles túrós csusza, amelyet még Krúdy hőse is megirigyelt volna!Gasztronómiai csúcsélmény! Finom szekszárdi vörösborral öblítettük le majd jött a langyos, friss mákos-szilvás és barackos-túrós rétes. Ezt sem lehetett kihagyni!
Ezek után nem kellett elaltatni!
Utolsó napunkra rossz idő volt az előrejelzés: hideg, szél és ráadásul eső is, ezért korán keltünk.
A reggeli egy öt csillagos szálloda svédasztalát maga mögé utasító kínálatból állt! Jól laktunk majd elindultunk, hogy meglátogassuk a Báta nevezetességének számító Szent Vér Bazilikát, melyben a Szent Vér ereklye található! Ez a szakrális hely nagyon nagy hatással volt ránk és az itt eltöltött idő és az imádságok teljesen feltöltötték a lelkemet Hittel, Reménnyel és Szeretettel!
Ezen a helyszínen búcsúztunk a viszontlátás reményében vendéglátónktól a fantasztikus energiájú Huszárné Rózsától!
Irány utunk végállomása Máriagyűd és a Kegytemplom! Ez volt a mi Keresztutunk! Erre a napra teljesen megváltozott az idő, esőfelhők gyülekeztek felettünk és az utunk nagyrészét jeges ellenszélben tettük meg. A táv kétharmadán túljutva mégiscsak jóra fordult sorsunk, mert utunk Villányon keresztül vezetett végcélunk felé és mivel számomra a legkedvesebb borász barátom, drága Bock Józsi pincészete és annak lelkes és hűséges vezetői Móni és Robi mindig szívesen fogadtak az elmúlt évtizedek során, ezért ez az állomás kihagyhatatlan volt. A várt hatás most sem maradt el zarándoktársaim legnagyobb megelégedésére!
Utolsó szakaszunkon sem kímélt minket az időjárás de terv szerint 16,00–kor megérkeztünk a máriagyűdi Kegytemplomhoz. Rumi Imre kerékpárjának kilóméterszámlálója pontosn 4444 kilométeren állt, Móricz Attiláé pedig az öt nap összességeként pontosan 300 kilométert mutatott!
Ahogy beléptünk a templomba, csendesen de sűrű cseppekben eleredt az eső! Halleluja! Dicsőség a magasságban Istennek!
Megérkezett fogadásunkra Siklós Alpolgármestere és kedves felesége! Együtt imádkoztunk, röviden beszámoltunk az utunk alatt átélt élményeinkről majd az időközben odaért teherautó platójára felkerültek a bringák és már száguldottunk is a pécsi pályaudvarra, hogy elérjük a legközelebbi vonatot Budapest felé.
A pályaudvaron legnagyobb meglepetésünkre összetalálkoztunk Ibolyával és Gáborral, akiktől néhány órával azelőtt Villányban búcsúztunk el, mert ők onnan indultak vonattal. Ez sem volt véletlen!
Ezek után a vonat zakatolva robogott velünk és a kerékpárjainkkal, hogy hamarosan mindenki ismét a szerettei között lehessen!
Számomra ez a zarándoklat hatalmas lelki feltöltődést adott, teljes kikapcsolódással járt a hétköznapi rutinból és nem utolsósorban büszke vagyok a fizikai teljesítményünkre is!
Köszönöm a lehetőséget és azt, hogy Klári, Ibolya, Gábor, Attila, és Imre zarándok társaim személyében új barátokra leltem!
Életre szóló élményekkel gazdagodtam!
ÁMEN!
SASVÁRI SÁNDOR a 2024-es év Zászlós zarándoka
