Magyar Zarándokút

2. nap: Március 29. Indulás: 8.30. óra. Szigetszentmiklósi szállásnál, Szabó József polgármester  útbaigazított és egyedül folytattam az utat. A HÉV hídján át, Dunaharasztin keresztül értem el a DunaTisza csatornát, amelynek partján Dabas felé fordultam. Dunaharasztiból kifelé haladva rossz hatású  az útvonal következett. Gumiégető, szennyvíztisztító, „útszélén álldogáló” lányok és nagy teherautó  forgalmú kavicsbánya telep mellett vezetett az út. Dabas felé haladva a csatornaparton már kellemes  gyalogolni, bár a horgászhelyek mellett meglehetősen sok a szemét. 

Délután Dabas-Sáriban Kőszegi Zoltán polgármester elfoglaltsága miatt, az Idősek Otthona vezetője, dr. Csernusné Máté Éva és férje vár rám. Nagyon kedves fogadtatásban részesültem. Vendégszobát  kaptam az Otthonban, kimosták ruháim és meghívtak vacsorára. Eszközöket kaptam vízhólyagoktól  duzzadó lábaim ápolásához. 

A megtett távolság 32 km, az utat a kedvezőtlen Dunaharaszti szakasz elkerülésével kicsit csökkenteni  lehet. 

 

3. nap: Március 30. Indulás: 9.00. óra. Dabas-Sári, leendő zarándokszálló. Kőszegi Zoltán  polgármester lelkes, 5 fős kis csapatot szervezett. Megnéztük a dabasi Mária kegyhelyet, majd a 

Kiskunsági Nemzeti Parkon keresztül, csatornákkal, mocsaras, belvizes részekkel szabdalt, gyönyörű  területen vezetett át az út. 

Az egyik csatornán történő átkelés érdekében, Kőszegi Zoltán polgármester ideiglenes, pallókból  ácsolt hidacskát épített. A kiskunsági pusztában több helyen rideg tartással tenyésztett magyar szürke marha gulyákkal találkoztunk. 

A ráckevei hídnál várt minket Dr. Dávid László, Ráckeve polgármestere. Erőltetett menetben haladtunk  mert a dabasi és ráckevei polgármesternek is esti programja volt. 

Szinte végig természeti környezetben, mintegy 36 km-t gyalogoltunk, amelyet lényegében nem lehet  csökkenteni. 

4. nap: Március 31. Pihenőnap Ráckevén, délután a gyógyfürdőben. 

 

5. nap: Április 1. Indulás: 8.30. óra. Ráckevéről dr. Dávid László polgármester és dr. Barnáné Károsi 

Klára kísért. A Ráckevei-duna partján mentünk déli irányba, majd átkeltünk a tassi zsilipen és az ottani  üdülőterületen megebédeltünk. 

Molnár Gyula polgármester és felesége vár ránk Dunavecse közigazgatási határánál. Szesztai György  kollégám a központban csatlakozott hozzánk. Szállásunk a katolikus plébánián volt. Vacsorára pedig  hivatalosak voltunk a polgármesterhez, ahol a felesége igen bőséges vacsorát állított össze számunkra. Kezdetben a Ráckevei-duna, majd a „nagy” Duna töltésén haladtunk, mintegy 38 km-t gyalogoltunk.

6. nap: Április 2. Indulás: 9.00. óra. Dunavecsei szállástól Molnár Gyula polgármester vezetett  minket Dunavecse közigazgatási határáig. Közben megtekintettük azt az épületet, ahol esetleg  kialakíthatunk majd zarándokszállást. 

Továbbra is a Duna töltésén haladtunk, érintettük Dunaegyházát és Soltot, majd Hartán egy panzióban  szálltam meg. Kollégáim visszautaztak Budapestre.
Megtett táv mintegy 34 km.

7. nap: Április 3. Indulás: 9.00. óra. Hartáról egyedül indultam tovább. Dunapatajon keresztül a  Szelídi-tóhoz mentem, ahol testvérem, Rumi Jenő csatlakozott hozzám és Gombolyagon keresztül 

Kalocsáig elkísért. Ekkorra már egyértelművé vált, hogy betonon, aszfalton nem lehet sokat gyalogolni. Kerestük a lehetőségét annak, hogy földúton hogyan juthatunk tovább. Kalocsa alpolgármestere, Loibl  László elfoglaltságára hivatkozva lemondta a találkozót. Megérkezett viszont Bognár Rudolf barátom, akivel innen együtt folytattuk utunkat.  
A nap folyamán megtett táv mintegy 29 km.

8. nap: Április 4. Indulás: 9.00. óra. Kalocsai érseki palota előtt gyülekeztünk. Szabó-Kalmár Éva,  Szabó László leutaztak Budapestről, hogy csatlakozzanak hozzánk. Bátyán pihenő és reggeli  következett Illés István és felesége vendéglátásában, akik a Duna töltéséig kísértek minket. Fajszon az  egykori komp átkelőhöz érkeztünk meg, ahol a csárda melletti egykori révész pihenőház kiválóan  alkalmas lehet zarándokszállásra. A település központjában Berta Zsolt polgármester fogadott  bennünket és húsvét lévén élelemmel látott el minket.
Megtett távolság 20 km. 

 

9. nap: Április 5. Indulás: 8.30. óra. Fajszi szállástól, Bognár Rudolffal indultam tovább. A temető  érintésével értük el a gátat. A Szent László hídon átkeltünk a Dunán ,és a töltésen folytatjuk az utunkat  a Sió partján, a Sió-zsilipig. A tavaszi madárcsicsergéstől hangos gemenci erdőben értük el a Keselyűsi  csárdát. A csárdában szállás lehetőség van,akár közbenső zarándok szállás is kialakítható lesz itt.  Innen a gáton, a Kék-túra útvonalán folytattuk utunkat. Szekszárd előtt az M6 autópálya elvágta a Kéktúra útvonalát, így ismét aszfalt úton kellett gyalogolni, ráadásul esőben.
Megtett távolság 32 km. 

10. nap: Április 6. Indulás: 9.30. óra. Szekszárdi szállástól a városközponton, majd a Kálvária  dombon keresztül haladtunk. A Kálvária mellett lévő szőlőfürt emlékműtől fantasztikus panoráma 

tárul elénk. A hely varázslatos szelleme érezhető, a keresztek mögé emelt adótorony romboló hatása  ellenére. Várdombig ragadó sárban, dombokról lecsorgó agyagos latyakban botorkáltunk. Várdombtól  közel sík terep következik ugyan, de az M6 autópálya bátaszéki csomópontjának térsége nem szép  útvonalat jelent. Bátaszéken Bognár Jenő polgármester fogadott minket és a Kolping házban biztosított  szállást számunkra, amely gyakorlatilag egy működő zarándokszállás már ma is.
Megtett távolság 26 km. 

11. nap: Április 7. Indulás: 9.00. óra. Bátaszéki szállástól Bognár Jenő polgármester kísért minket a  város határáig és az általa javasolt útvonalat követtem, amely településeket elkerülve, természeti  környezetben vezetett Ófaluig. 

A hosszú, természetben vezetett út szép volt ugyan, de zarándoklat szempontjából jobb ha a közbenső  településeken pihenőt lehet tartani. Vizem elfogyott, szomjasan és fáradtan érkeztem Ófaluba. Szállást az Idősek Klubjában kaptunk. 

Bognár Rudi érintve a közbenső településeket, másik útvonalat választott, így jóval később érkezett  meg, már a templom előtt vártunk rá Majoros Gábor építész kollégám feleségével, Piroskával és a  plébánossal. 

Este a falu templomában tiszteletünkre szentmisét celebrált a Mecseknádasdról átjáró plébános. 

Rendkívül megható volt a fogadtatás. Plébános úr kérésére a templomban beszámoltam a jelenlévő  híveknek, a Magyar Zarándokút kialakításáról és a munkazarándoklatunkról. 

Megtett távolság 24 km. 

 

12. nap: Április 8. Indulás: 9.00. óra. Ófalui szálláshoz reggel eljött mecseknádasdi ismerősöm  Sándor Alajos, aki néhány km-en elkísért minket és mesélt a terület érdekességeiről. Mecseknádasdon  várt minket Hohman Ádám, a Mária Út Egyesület tagja, aki Püspökszentlászlóig kísért. Az útvonal  gyönyörű. Többek között Skóciai-Szent Margit kereszt mellett vezet el. Útba ejtettük a Réka-várat.  Szállásunk Püspökszentlászlóban, a Jezsuita Életrendezés Házban volt, amely szintén különleges  élményt nyújtott. Ervin atya hármunk részére tartott szentmisét a kápolnában és közös étkezésünk  alkalmával rengeteget mesélt életéről. 

Megtett távolság 20 km.

13. nap: Április 9. Indulás: 9.00. órakor, Püspökszentlászlóban lévő jezsuita háztól Pécsre. Már a  falu szélén eltévedtem. Erdőkön és hegyeken átvágva kerestem a helyes utat. A Kék-túra útvonalát  kellett volna követni, de helyenként elfogytak a jelek és rendre eltévedtem. A külszíni szénbányáknál  betévedtem Petőfiakna településre, ahol útbaigazítottak és hegyen-völgyön keresztül indultam  Árpádtető irányába. Kis pihenő után természetesen ismét rossz úton indultam tovább Pécs irányába. Késő este érkeztem a pécsi székesegyház melletti püspöki vendégházhoz, ahol szállást kaptunk.  Érdekes kép fogadott. Pécs utcáinak, tereinek többsége az Európa Kulturális Fővárosa cím miatti  építkezésektől szinte járhatatlan volt. Bognár Rudi nem sokkal utánam érkezett és vártuk budapesti  társainkat, Szabó-Kalmár Évát és Szabó Lászlót, akik az utolsó etapra ismét csatlakoztak hozzánk.  

Megtett távolság 29 km. 

14. nap: Április 10. Indulás: 7.30. óra. Pécsi szálláshelyünktől autóval mentünk ki a Püspökségi  Zarándoklat induló pontjára. Az utolsó szakaszra készülődve jó érzés volt találkozni azokkal, akik 

segítettek a hosszú úton. Eljött Kőszegi Zoltán, Dabas polgármestere és munkatársa; Molnár Gyula,  Dunavecse polgármestere és felesége; testvérem, Rumi Lajos és felesége, valamint Illés István és  felesége. 

Nagy tömeg jelent meg a Püspökségi Zarándoklaton. Viszonylag hosszú szakaszon ismét aszfalton 

kellett menni, amelyet az Út véglegesítése során el kell kerülnünk. Megtett távolság 23 km. A megérkezés fantasztikus, akárcsak a spanyol El Camino-n. Zarándok szálláshelyünk elfoglalása után  ünnepi szentmise következett, majd közös vacsora, ahol már a Magyar Zarándokút kialakításával  kapcsolatos következő tennivalókat vettük sorra.

 

A munkazarándoklat elérte célját. Meggyőződtünk arról, hogy az elképzelt útvonal lényegében jó és megvalósítható. Rögzítettük azokat a pontokat, ahol korrigálni kell a tervezett nyomvonalat. Több településen már azokat a helyeket is megtekintettük, ahol majd a zarándokszállás alakulhat ki.
A megtett, mintegy 380 km hosszú út során szinte minden állomáson találkoztunk önzetlen, segítőkész, jóindulatú és kedves emberekkel. Az érintett településeken rendkívül nagy összefogás érezhető egy hazai zarándokút kialakításának érdekében. 

Mindez azt jelenti számomra, hogy egy jelentős lépéssel közelebb kerültünk az Út megvalósításához és a próbaút megerősít abban a hitben, hogy terveinknek megfelelően a Magyar Zarándokút hamarosan megnyitja kapuit.