„Ha valaki azt képzeli, hogy Isten nélkül is meg tudja oldani az életét, hogy céljai elérése majd boldogítja, nagyon téved. A boldogság nem függ a sikerességtől…”
2016. február 11-én a Magyar Zarándokút Egyesület és az Összefogás Újbudáért Egyesület meghívottja volt Balczó András a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett háromszoros olimpiai bajnok magyar öttusázó, az öttusa-sport történetének legnagyobb alakja, aki mindemellett 12 gyermekes családapa is.
Sokan voltak kíváncsiak - jöttek el - „Ha valaki keresi az Isten akaratát, akkor megtalálja” című előadására, hiszen példaképe volt generációja ifjúságának, sportolóinak. Sok családban Ő volt, - és elmondhatjuk, hogy napjainkban is - a PÉLDAKÉP, még akkor is, ha a szülők nem is akartak bajnokot faragni csemetéjükből, de helytállása, óriási önfegyelme, elvei, életszemlélete melletti maradéktalan, megalkuvás nélküli kiállása tette azzá.
És hallgattuk bámulatos előadását életútjáról, útkeresésről és megérkezésről. A sport pályafutásának sikerét a szorgalmának és akaratának köszönheti. A kitartó munka meghozta a várt sikert. Lelke tudta, hogy az edzések során a mindennapi fizikai szenvedés hozza el az áhított győzelmet.
Irigylésre méltó hite átszőtte előadását. Bibliai idézetei a mai emberhez szólnak. „Mert aki meg akarja menteni az életét elveszít, aki pedig elveszíti az életét énértem, megmenti azt.” Isten nélkül senki sem tudja megoldani az életét, a boldogság nem a sikertől függ. „Pedig számtalanszor megértem a sikert, de a várt boldogság elmaradt” – fejtette ki előadásában.
Sokszor érezte úgy, hogy az Isten átvette a hatalmat az élete fölött, és igazán ezt tekinti igazi sikernek életútján. Mert Istenre bízta életét. Az elért sikereit nem saját érdemének tekinti, hanem Isten ajándékának, hiszen a szorgalom, az akarás is, amivel sikereit elérte Istentől való.
Előadása alatt - sokan, sok félét a saját életünkből is átgondolva, újra értelmezve - az Ő gondolatai, szavai hatására talán közelebb kerültünk Istenhez.
Sportoló és zarándok…mennyi hasonlóság, az ÚT keresésében, az ÚT végig menésében, az ÚT céljában…. és egy elhangzott mondat Balczó Andrástól: „az örömteli futás a test imája”. Ezt tovább gondolva, talán mondhatjuk, hogy a zarándoklattal sincs ez másképp….
Igen - zarándokként - amikor nehéz a teher, mikor elfáradsz, de menned kell, hogy célhoz érj, esőben, sárban, tűző napon, belvíz öntötte földeken, hegyre fel és le, sokszor sebes hólyagos lábbal, hányszor de hányszor érezzük, hogy testünk, lelkünk imádkozik. Zarándokként hányszor, de hányszor tévedünk el, keressük a helyes utat, és hálásak vagyunk mikor megtaláljuk. Célunk eléréséhez segítségül szólítva a Mindenhatót.
Balczó András célba ért, mi is zarándokként, minden alkalommal úgy indulunk el, hogy célba érünk. Esztergomtól Máriagyűdig, és nem csak a fizikai ÚTON. Balczó András megfogalmazásában: „nem az a cél, nem az a legfontosabb, hogy elérjem a célomat, hanem a célom felé mentemben mindent megtegyek, ami tőlem telhető, s a tisztátalan eszközöket iktassam ki.”
Tárnok, 2016. február 12. Békés Katalin
zarándok
