Kedves Zarándokok!
2016. június 19-én indultam útnak barátnőmmel Esztergomból. A tervünk az volt, hogy én végig, ő egy hétig jön velem. Sajnos a térdsérülése miatt két nap után neki abba kellett hagyni, én mentem tovább rendületlenül.
Fantasztikus 16 napot éltem meg. Minden csodájával, találkozásával, tapasztalásával és fájdalmával együtt. Nagyon jó felkészítőim voltak, akik jó tanácsokat adtak, a látnivalókra, a hátizsákra, az időjárási viszonyokra, a sebekre vonatkozóan. Tanulmányoztam mindent a honlapotokon, hogy tisztába legyek amivel csak lehetséges. Úgy indultam el, hogy éreztem, hogy nagyon sok tapasztalásban lesz részem, ám tudtam ez mind a javamra válik.
Amiket megéltem, felülmúlták az elképzeléseimet!
Amiért a levelemet írom, az a köszönet!
Köszönet azért, hogy létrejött a Magyar Zarándokút. Köszönet mindenkinek, aki dolgozott azért, hogy megteremtődjön. Nagyon sokszor adtam hálát azoknak, akik felfestették a jeleket, akik letették az oszlopokat, akik lehetővé tették és megcsinálták a tetővel fedett pihenőket, (sokszor csak annyi árnyék volt). Köszönet azoknak, akik vártak a zarándokszállásokon, akik lehetővé tették, hogy a szállások meglegyenek, akik megkínáltak vízzel, kávéval, étellel. Hihetetlenül jól estek a gondoskodások. Újból és újból erőt adtak, hogy menjek tovább, bármennyire is fáradt vagyok. Köszönöm a néhány nappal előttem haladó Bakancs Pistának, hogy a blogját írta, ezzel segített engem, naprakész információim voltak.
Köszönetemet és hálámat szeretném kifejezni mindenkinek, aki valamilyen módon hozzájárult, segített, hogy végig tudjam járni az utat.
Biztos vagyok benne, hogy nem most voltam utoljára a Magyar Zarándokúton.
Tisztelettel:
Bábel Andrea
