Gondolatok és javaslatok a Magyar Zarándokútról a Nyitó Zarándoklat kapcsán
(2011. március 31.- április 14.)
Soha nincs időnk semmire. Egy nap 10-20 telefont, s egy csomó dolgot kell elintéznünk, de ha másnap megkérdeznek, már nem is nagyon tudjuk, mivel töltöttük előző nap az időnket.
S mire nem marad időnk soha, mit rangsorolunk hátra leginkább?
Magunkat. Hát nem furcsa, hogy éppen saját magunkra nem jut elég idő?
Mindenki minden nap a saját ÚTját járja, ÚTon van.
Sokszor beleveszünk a részletekbe, nem látjuk a lényeget, a fontos dolgokat. Ezért is van szükség erre az ÚT-ra, mert itt van mód és idő önmagunk megismerésére. Megszűnnek, lekopnak a lényegtelen, felesleges dolgok, s rájöhetünk, melyek azok az értékek, amelyek igazán fontosak számunkra.
S ki tudja megcsinálni az UTat? Mindenki, aki eldöntötte, hogy elindul.
S nem kell egyszerre végigmenni, lehet több részletben is, egy a lényeg, hogy indulj el, tedd meg az első lépést…
Bizony sokszor szenvedtünk, de a legnehezebb helyzetekben csodák történtek velünk, és tudtuk, hogy sikerülni fog, hiszen Istentől jeleket kaptunk, hogy velünk van. Indulj el Te is!
Mi ilyennek láttuk a zarándokút helyszíneit:
1. szakasz: Esztergom – Dobogókő
Javaslom mindenkinek, hogy az indulást megelőző napon minél előbb érjen Esztergomba: ezt a hangulatot, amit a királyi vár, a Bazilika, a Kálvária, a Szt. Adalbert Központ és az egész hegy nyújt – ezt át kell érezni. Ha van rá időd, sétálj át a Duna túloldalára – lélegzetelállító onnan a várhegy panorámája.
Nem véletlen, hogy Esztergom a kiindulópont…
A városban a Babits-múzeum előtti-mögötti rész igen-igen meredek volt.
A Vaskapu előtt a keresztre feszített Jézusnak virágot vittünk és elénekeltük a „Velem vándorol utamon Jézus ” kezdetű zsoltárt, majd nem sokkal később a Mária szobornál a
„Boldogasszony Anyánk” kezdetű régi Himnuszunkat. Pilisszentlélek: a pálos kolostorromnál aludni, szenderegni fél órát, csodálatos volt.
A kocsmában Zarándokfröccsöt kértünk (4 dl szóda, 1dl bor)
100 Ft. /Régi neve kisházmester./
Dobogókőre már fáradtan érkeztünk, a vacsora után azonnal elaludtunk.
2. szakasz: Dobogókő – Pilisszentiván
Gyönyörű a Szentkút Pilisszentkereszt előtt, majd szlovák feliratos táblák jönnek.
A pálos templom melletti kőtárat meg kell nézni.
A ciszterci kolostorrom /Gertrudis sírja/ és a Klastromkút hangulata felejthetetlen.
Pilisszántó csodái:
Trézsi forrás egyedülálló forrásbarlanggal, Csillagösvény, Boldogasszony kápolna, Pilis keresztje, Sziklaszínpad.
A templomon belül levő alagútban a keresztes követ feltétlen
nézzük meg. A mészégető boksák romjai különlegesek.
Pilisszentivánon a szállás és a fogadtatás szenzációs.
3. szakasz: Pilisszentiván - Normafa
A valamikori bányaterületen vezet keresztül az út, forgóajtó az erdő közepén, majd gyönyörű szurdokvölgyön megyünk a Zsíroshegy felé.
Máriaremetén a templom és a gesztenyés park, Makkosmárián a templom környéke megkapó. Furcsa érzés volt a Normafánál kijönni az erdőből a városi nyüzsgésbe.
Este a szállásra egy ismeretlen hölgy egy tálca süteményt hozott a zarándokoknak...
4. szakasz: Normafa – Szigetszentmiklós
Három csodálatos, piciny gyermek kísér minket ma a szüleikkel. Városi szakasz, visszatértünk a „civilizációba” – autók, lámpák, zebrák: igen zavaró. Csak magadra nem tudsz figyelni. A Várban tömeg /éppen vasárnap/, elmenekülünk.
Javaslatunk: legyen alternatív útvonal, hogy aki nem akar bemenni a budai várba, az kikerülhesse az egészet.
A gellérthegyi Sziklatemplom hozza a megnyugvást – kihagyhatatlan! Mellesleg itt kapjuk a legszebb pecsétet a zarándokútlevelünkbe.
Budafokon a kápolna és a Kálvária a béke szigete, de az út Szigetszentmiklósig zajos, piszkos sok
helyen. A szállás a Soroksári Duna-parton nagyon szép, kedves a fogadtatás.
5. szakasz: Szigetszentmiklós – Dabas
Reggel a Duna parti utunk gyönyörű, majd a Duna- Tisza csatorna nyílegyenes vonala mentén megyünk Dabasig. Egy nagy fa alatt igen jól esik egy kis alvás.
Szívélyesen fogadtak bennünket Dabason.
6. szakasz: Dabas – Ráckeve
Rétesházzal kezdjük a napot, majd az újszülöttek parkja mellett visz az utunk.
Borzaspuszta keresztje és romtemplomának hatása sokáig elkísért bennünket.
A Nemzeti Park tavain rengeteg a madár, majd a csatornából szürkemarha csorda iszik.
Megpihenni kötelező a puszta közepén levő Apaj Hotel előterében lévő oszlopok között – aki elfáradt, ott is alhat.
Fél óra múlva egy régi Duna meder vízzel tele árkán cipőt levéve kellett átgázolnunk.
Az 51-es utat keresztezve már hívogat minket Ráckeve, amely
gyönyörű panorámával várt minket – a szállás és szállásadóink igen kedvesek.
7. szakasz: Ráckeve – Dunavecse
Ráckevén kihagyhatatlan a temetőben a Kálvária és János vitéz sírja.
Utunk a gát tetején vezet a Tassi zsilipig, majd Dunavecséig.
Szállás a híd közelében, régi munkásszállón, emeletes vaságyakon.
A szálláson minden zarándok szöget ver be egy fatuskóba.
8. szakasz: Dunavecse – Solt Kalimajor
Apostagon is barátságos emberek várnak, s látnivalók: templom, gyermekek által kifestett paplak, volt zsinagóga. Dunaegyházán finom sajtokat kóstoltunk, majd a solti pincék mellett elhaladva Révbérpusztán végre egy felújított, gyönyörű régi majorsági központot
találtunk.
Szállás a Teleki kastélyban Kalimajorban, a Duna melletti, szép parkban – megpihenni ideális.
9. szakasz: Kalimajor – Kalocsa
A Duna töltésen vezet az út, majd óriási, gondozott termőföldek között, ahol sok őzcsapattal találkozunk. Dunapataj szélén egyedülálló, gyönyörűen megkomponált életkép: Jézus a kereszt súlya alatt a földre rogy. Majd a Szelidi-tó felé kanyarodunk.
Gombolyag előtt nádkötegek, majd az újraéledő néhány házas település az oroszok által agyonvert 15 katona emlékművével.
A kalocsai székesegyház kettős tornya már Szelídtől mutatja az irányt.
Az Érsekkert szomszédságában levő patinás középiskolás kollégiumban vár ránk a szállás.
10. szakasz: Kalocsa – Fajsz
A legrövidebb szakasz miatt legalább fél nap Kalocsán fordítható: Jezsuita templom, érseki könyvtár, kincstár, stb. Kálváriája szép lesz, ha felújítják.
Utunk az itt még meglévő, szántóföldeket elválasztó erdősávok mentén vezet Bátyára, ahol hihetetlen kedvességgel találkoztunk: egy néni rokkantkocsiból Mária-énekeket énekelt nekünk, mindenki ránk köszönt,
süteményt és perecet sütöttek. Kálváriáját ne hagyjuk ki!
Fajszig a töltésen visz az út, szállás a kompátkelőnél. A templombelsőt feltétlenül nézzük meg!
11. szakasz: Fajsz – Szekszárd
Egész nap töltésen megyünk, átkelünk a Szt. László hídon a Dunán, majd a Sió töltésen visz utunk.
Gemenc szélén járunk, sok madárral, őzcsapattal találkozunk. Szekszárd látképe már messziről mutatja az utat.
12. szakasz: Szekszárd – Ófalu
A városból meredek kaptató visz fel a Kálváriához, majd a pincék között ereszkedünk le a Remete-kápolnához: egyszerűen csodálatos, mellette forrás.
Újra hegyes-dombos vidék: Grábóc, majd gyönyörű házak Cikón. A tetőről gyönyörű lankás dombhát lejt le Ófalu felé, ahova feszületek, szobrok vezetnek be.
Szép szállás az óvodában.
13. szakasz: Ófalu – Püspökszentlászló
Mecseknádasd szépségei megragadóak: kilátó, várhegy, Kálvária, Szt. István templom, skóciai Szt. Margit emlékek.
Óbánya és temploma gyönyörű, a patak mentén vízesés, mésztufa gát.
A Réka kunyhónál, az Etelka forrás mellett a ház szállásként is kiváló, a háziak madársóskával, medvehagymás lepénnyel vártak bennünket.
Püspökszentlászlónál a püspöki kastély, mögötte az apácák temetője és Szt. László szobra után az Életvezetés házában pihentünk meg. Ervin atyával a házi kápolnában töltött idő felejthetetlen.
Megérkezésünk után fél órával elkezdett esni az eső, s reggelig zuhogott.
14. szakasz: Püspökszentlászló – Pécs
Eső elállt, mi meg indultunk a sáros utunkon. Hegyi terep, éledő természet:
az Árpád-tető után medvehagyma szőnyeg az egész erdő alja.
Dömörkapunál tértünk vissza a természetből a városba: sok ember, autóbuszok, a Tettyén romok, panoráma út, autók, lámpák, házak. A Székesegyház melletti zarándokház helyett Papp Lajosnál alszunk: háza a magyarság palotája.
15. szakasz: Pécs – Máriagyűd
Zárónap, s az első esős napunk. A Székesegyháztól indulunk, s végigmegyünk a központon (még korán van, kicsi a mozgás), a külvároson átvezető út már terhes: a főúton kamionok húznak el mellettünk.
11 órakor Pogánynál eláll az eső, szép az út. A gyorsabb, hangosabb aznapi csatlakozókat előreengedjük, mi négyen vándorlunk felfelé a Tenkes hegy meredek kaptatóján több pihenővel.
Felettünk 4 sólyom köröz, hol alacsonyan, hol egész magasan. Szükségünk van a segítségükre. (A professzor úr már nem is eszik, csak vizet iszik 2 napja.)
Végre felérünk a tetőre, majd leereszkedünk Máriagyűdre, a kegytemplomhoz.
Felmegyünk a lépcsőkön, a templomban elénekeljük a Boldogasszony anyánkat, régi Himnuszunkat,
elmondjuk a Miatyánkot – megérkeztünk!
/Esztergomban a várban az indulás reggelén a földön találtam egy arany fülbevalót – Máriagyűdön az egyik szobor ég felé nyitott tenyerébe helyeztem./
Zárásként:
Csodálatosan szép ez az ország, a mi hazánk! Jó ezt megtapasztalni.
Jó UTAT!
Rideg László, 2011. április