Köszönetnyilvánító beszámoló
Jubileumi, ötödik évnyitó zarándoklatunk beszámolóját köszönetnyilvánítással kezdem. Köszönöm mindazoknak az egyházi személyeknek, polgármestereknek, önkormányzati képviselőknek, zarándokoknak, segítőknek, akik az elmúlt években önzetlen munkával segítették a Magyar Zarándokút fejlődését, működését. Nekik köszönhető, hogy a Magyar Zarándokút eljutott jelenlegi szintjére, hogy ma már ezrek járják az utat minden évben, és felejthetetlen élményt élnek át rajta.
Elöljáróban le kell szögeznem, hogy koca-zarándok vagyok. Évente egyszer-kétszer (húgom, a lelkes zarándoksegítő unszolására) kis, 2-3 napos kalandozás, a legyalogolt kilométerek száma is elenyésző… Mindezt azért említem, mert az idei röpke zarándoklatom során többek és többször megemlítették: itt nem a teljesítmény számít. Megyek, amennyit akarok (vagy bírok), de közben:
· megismerem szép hazám eddig ismeretlen tájait;
· elmerülhetek saját gondolataimban, gondjaimban, megoldásokat kereshetek;
A zarándoklat választ adhat azokra a kérdéseidre, amiket előtte fel sem tudtál tenni.
Porszem az Úton
Út az Útig
Már a Camino után megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy végigjárjam az egyik komolyabb magyar túraútvonalat. Az Országos Kéktúra több szakaszán jártam már, nagyon monotonnak és unalmasnak találom. A Szent Jakab Zarándokút egészen az osztrák Wolfsthal-ig is csak 276 km, nem igazán jelent kihívást. Maradt a nagyon szimpatikus Magyar Zarándokút, déli irányban még nem igazán túráztam itthon.
Mikor megkaptam az e-mailt a tervezett útvonalról, már tudtam, hogy én ott leszek. Az, hogy busszal el tudunk jutni Pécsváradra és haza is, még jobban erősített abban, hogy élni kell a lehetőséggel, ott kell lenni! Kalocsáról negyedmagammal vállalkoztunk ennek az útnak megtételére.
Nem bántuk meg, hogy így döntöttünk.
Pécsváradon jó volt találkozni azokkal a zarándok társakkal akikkel az elmúlt évben Kalocsától-Bajáig együtt zarándokoltunk.
Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!
Magyar zarándokutak
