Sorsfordító zarándoklat
Az élet fintora és a technika ördögei, no meg azóta egy Zsombor névre hallgató 7 éves kis pöcsös, megakadályozta, hogy befejezzem a mi utunk leírását. :-D
Ott legbelül tudtam én, hogy végére kell érni az írásnak is, nem csak a megtett útnak. Inspirációra vártam? Talán. Kifogás persze mindig volt, hogy épp miért nem, de aztán eljött a pillanat és íme 8 év után előkeresve az útinaplómat folytatom és újraélem.
Élet-utunkon kísér bennünket sok-sok kérdés, amelyre keressük a választ, sok nehézség, amely megoldásra vár, de kísér sok öröm is, amelyért hálát adhatunk. A helyes út, vagy jó megoldás felismerése gyakran nem könnyű. Az örömöket, sikereket sokszor csakúgy mellékesen tudomásul vesszük, és máris egy új feladat után futunk. Pedig ha lassítunk és elgondolkozunk a lelkünk mélyéről fakadó, igazán lényeges kérdéseink felől, a belső csendben váratlanul nagy felismerésekre és építő gondolatokra juthatunk.
A Magyar Zarándokút Önkormányzati Társulás és a Magyar Zarándokút Egyesület évzáró konferenciája került megrendezésre 2017. december 1-én Ráckevén, a már karácsonyi ünnepi díszbe öltözött városban.
Ezen a kora téli eseményen, - mely a zarándoklatok szempontjából már az év végét, az összegzések időszakát jelentik -, örömmel és várakozással gyűltünk össze, szinte az ország minden tájáról.
A pálcás kirándulóalójában persze a pálca túrabot, a kiránduló pedig zarándok, de egy laikus szemlélődő szájából ez a mondat csúszott ki, midőn próbálta kutyáját jobb belátásra bírni, valahol Nagykovácsi vagy Solymár határában: - Dió, nem esszük meg a pálcás kirándulót! - Ezért igen hálás vagyok egyébként…
Nem volt túl hosszú az utam, és a szervezés sem volt tökéletes. De visszatekintve az elmúlt napokra, jól éreztem magam, kitisztult a fejem, a lelkem békésebb lett, nem "háborog" :-), sajnos a testsúlyom nem csökkent, annak ellenére, hogy csak vízen és kenyerén (müzli, préselt gyümölcs, zabfalatkák)" éltem. :-(
Május 1-jén, a hosszú hétvége utolsó napján érkeztem Pamplonába. A nagyon jó időnek köszönhetően már dél körül ott voltam. Ebéd a főtéren, majd a Jezus es Maria nevű zarándokszállásra mentem. Majdnem napra pontosan 9 évvel ezelőtt itt kezdődött minden. Innen indultam el az első caminós zarándokutamra, itt váltottam ki az első credencialombat. A szállás igazi zarándokszállás hangulatú. Egy templom belső terében, körben a szélső hajókban alakították ki a zarándokszállást. Az elmúlt napok csalódása után pozitív élmény volt ide betérni.
Évnyitó zarándoklat 2017
Már többször mentem végig a Magyar Zarándokúton, és jó párszor néhány szakaszán, mindig egyedül. Három évvel ez előtt voltam először csoporttal az Úton, majd a Caminón és Olaszországban is megtapasztaltam, milyen másokkal közösen gyalogolni.
Azóta az érdekel, hogy pár ismeretlen ember néhány nap alatt vajon csapatot alkot-e, és hogyan.
Időnként az ember vágya nagyon gyorsan teljesül, időnként pedig nem. Az elmúlt napok ezt bizonyították számomra. Nagyon vártam, hogy elérjem a tengert, teljesült is. A vendéglátóm elvitt Piacenza nyugati oldalára, itt szinte azonnal nekivághattam az Alpoknak. Sokkal könnyebben ment, mint gondoltam. Az elektromos rásegítésnek köszönhetően jó tempóban mentem fel az emelkedőn. Ezen az útvonalon nagyon sokan kerékpároznak. Néha már vissza kellett vennem az elektromos rásegítésből, mert a versenybicikliseket nem akartam megelőzni az emelkedőn.
Zágrábban valóban újjászülettem, pedig lényegében csak a vágyamat fogalmaztam meg ilyen módon. Zágráb óta több mint 140 km-t megyek naponta. Kiismertem a kerékpáromat. A GPS működését is kezdem jól érteni. Az útvonalam módosítása is nagy könnyebbséget hozott. De legfőképpen az időjárásnak, az égieknek köszönhetek mindent. Zágráb óta napsütésben, nagyon kellemes időben jövök. Gyakran hátszélben. Szlovénián gyakorlatilag átsuhantam, kevesebb mint két nap alatt.
Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!